Jajj. Na ez egy rövid poszt lesz. A Gyilkos Cápa versus Óriáspolip egy elképesztően rossz film. A zsé netovábbja, akár nagyszerű zséfilm is lehetne, de nem lett az. Sajnálom, de tényleg. Ez a film nagyon nem sikerült, és erről annyira nehéz beszélni. Na de ráveszem magam.
A film 2009-ben készült, ami a díszleteken és az animációkon egyáltalán nem látszik. Persze ez nem is annyira negatívum, mert a tengeralattjárós jeleneteken tök jókat lehet emiatt szórakozni. Ami a baj, hogy a főszereplők tengerbiológusok, akik rettenetesen hülye párbeszédekkel nem mondanak el semmit, nem kemények és nem ölnek, csak ötletelnek meg picsognak. Hiába van ott Lorenzo Lamas, egyszerűen nem hagyják, hogy megmentse a filmet, inkább arra kárhoztatják, hogy a hóttkemény híró helyett egy mormogó főnökkaraktert kapjon osztályrészül. Felháborító.
A koncepció és a sztori amúgy egész klasszik: a globális felmelegedés hatására többmillió éves állatkák (igen, az óriási cápa meg a nagynagy polip) kiolvadnak s eszik az embereket. A legmenőbb jelenetben a cápa egy éppen közlekedő utasszállító repcsit harap ketté, csak így, érted. Felugrik pár ezer méter magasra, és harap. Ennyi. Na mindegy. A sztori jó. Csak a megvalósítása vérzik jópár sebből, és ez zsebből megöli a filmélményt.
Ezt a filmet mindenesetre ajánlom. Annak ellenére, hogy rengeteg dolgot nem magyaráz meg a film, elkeserítőek a párbeszédek, Lorenzo Lamas hiába látszik keménynek de nem főszereplő és a főszereplők pedig megfogalmazhatatlanul pocsékul megformált karakterek és cseppet sem kemények, valamint a film vágásai valami eszméletlenül és zavaróan szarok, rendelkezik előnyökkel. A sztori és az effektek kellemesen ostobák, és Lorenzo Lamas azért csak Lorenzo Lamas. Ha megnézed, a világ egyik legrosszabb filmjét fogod látni. Ez tuti. De már csak poénból is megnézendő egy veterán zséfogyasztó számára.
